Szombaton kezdetét veszi a Dal, melyben eldől, hogy májusban ki képviselheti hazánkat az Eurovízión. Véleményemet továbbra is fent tartom, hogy az egész Eurovízió nem másról szól csak a politikáról. Hogy akkor még is miért nézzem az egészet? Pusztán kíváncsiságból. Én magam nagy zenerajongó vagyok, éppen ezért minden, ami zenével kapcsolatos az érdekel. Az én zenei ízlésemről most nem kezdek el beszélni, de legyen elég annyi, hogy elég széleskörű, és a mániámmá vált, hogy minden féle nemzet, kultúra zenei ízlésébe bele hallgatok. Ezért is nézzem az Eurovíziót. Ami korán sem egy nagyszabású műsor, tudom, hogy minden Európai ország, aki benevezett és tovább jutott a döntőbe versenyzik, de én olykor olyan hosszúnak és unalmasnak érzem, annak ellenére, hogy reklám nélkül megy le az egész műsor. A poénok nem viccesek, sokszor még a műsorvezetők is idegesítőek, és hiába hívták el sztár fellépőnek Justin Timberlaket, valahogy továbbra sem tudnak meggyőzni, hogy ez egy igazán szórakoztató verseny. A hibái ellenére azonban tavaly mégis kellemeset csalódtam mind a Dal versenyben, mind az Eurovízióban. Hogy miért? Mert az eddigi évekhez képest némi pozitív fejlődést láttam tavaly, a zsűri jóval összeszedettebb volt, mind a Dalnál, mind az Eurovíziónál. Sokkal több jó előadókat, dalokat hallhattunk, mint eddig. Kíváncsi leszek, hogy ez idén is így lesz-e. Számomra kissé negatív, hogy a Dal kezdése, mert, ahogy az X faktornál, itt is beraktak egy Gáspár Lacihoz hasonló r&b énekest, csak, hogy itt nem Gáspár Laci a zsűri, hanem Caramel. Zsédával sem jövök ki jól, mert az a nő már tavaly is azt hitte, hogy valami tehetségkutatóban zsűrizik, holott nem. Ami a versenyzőket illeti, bele hallgattam a dalokba, de a tavaly dalokhoz képest nem sok jó dalt hallgattam. Talán a Soulwave Kalandor szerzeménye az, ami miatt talán szombaton, ha lesz rá időm, bele nézzek a műsorba.